Beállt a reggeli rutin, vagy még mindig házi papucsban indultok el, fogmosás nélkül, előtte az ablakból hajítjátok az uzsonnát a gyerek után, és háromnegyed 8-kor, amikor az iskolások kivételesen már katonás sorban várnak az indulásra, hónotok alá kapjátok a bömbölő és kapálózó ovist, aki -miután már négyszer felöltöztetted-, újra egy szál bugyira vetkőzve sikít torkaszakadtából, hogy ő a mai napon nem hajlandó semmilyen más cipőben elindulni, kizárólag pont ugyanolyan cipőben, amilyen a barátnőjének, a Julcsikának van, és különben is csak akkor hajlandó oviba menni, ha pontban egyszerre érkezünk a Julcsika anyukájával.
Nálunk persze ilyen nincs, nálunk rend van. Mire felkelünk, a legnagyobb elkészíti az avokádós rántottát petrezselymes zöld turmixxal, Ő és a többiek már mindezt el is fogyasztották, a középső begyúrta a másnapi kovászos kenyeret, amíg a kicsi kivasalta - a már az egész hétre példás színdinamikával előkészített - ruhákat. Mire mi megreggelizünk, felöltöznek, és az ajtóban toporogva várják az indulást, közben egymástól angol szavakat kérdezve. Mert mi tudunk gyereket nevelni. Hogy milyen összefüggés van a képen látható termékek és e között? Nem túl sok, leginkább az iskola, de azért nézzétek meg őket, ha még nem láttátok!
És persze a többi grafikánkat is! >>>
