Gyűjtsünk magunk köré rokonszenves nőket és leányokat, vegyünk jó sok tojást, némi gyertyát, és izgalmas, természetes növényi vagy unalmas, bolti tojásfestéket, és máris kezdődhet a tojások írása, indulhat a letye-petye-lepetye!
Miért is maradnánk a kockázatmentes magány kényelmesen csalogató csendjében, amikor másokkal is megélhetjük az alkotás örömét, ráadásul közben megoszthatjuk egymással frusztárcióinkat, örömünket, haragunkat, élményeinket, és nevethetünk együtt magunkon ( és másokon, bár Húsvét előtti, bűnbánati időszakban ez utóbbit ki kell bírjuk, hogy nem tesszük). Így, ha az alkotás beszélgetéssel párosul, legalább pszichológusra sem kell költenünk majd!
AZ ÍRÓKÁZÁS NEM OLYAN NEHÉZ, MINT AMILYENNEK ELSŐRE LÁTSZIK!
Persze vannak fokozatok, az első alkalommal nem biztos, hogy megütjük majd dédanyánk szintjét, aki előbb tanult meg írókázni, mint járni, de senki ne keseredjen el, évről évre egyre profibbak leszünk! Arról nem is beszélve, hogy felmenőink nem a mobiltelefonjukon koptatták jobbat érdemlő ujjbegyeiket, hanem teleket hímeztek, fontak, szőttek át, amitől kezük finom motorikája, amit akkortájt még kézügyességnek hívtak, az apró-cseprő dolgokhoz jobb volt, mint silány utódaiknak.
Nyelvüket is sokkal többet élezték, mint a mai hölgyek, akik otthon gubbasztva csetelnek egymással inkább, mintsem egymás szemébe nézve tere-ferélnének, és társasági életüket sem az aktuális sorozatok női szereplőivel élték, hanem egymással. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy minden nőtársamnak javasoljam (előre is elnézést kérve az életmódi tanács osztogatása miatt), szervezzen társasági életet maga köré, mert valós kapcsolatok nélkül az ember nem lehet igazán boldog!
Na de maradjunk a tojásoknál!
fotó: Kristó Róbert
AZ ÍRÓKÁZÁS LÉPÉSEI:
1. Főzzük meg a tojásokat keményre! Hideg vízben tegyük fel, lassú tűzön főzzük, így van esély rá, hogy nem lesz áldozat.
2. Készítsük elő a festéklevet, szép lesz a tojásunk, ha pl. vöröshagyma héját áztatjuk be, és főzzük meg.
3. Bizonyára nincsen otthon írókánk, ha ezt az írást olvassuk, hát készítsünk egyet! Vegyünk egy elhasznált fém tubust, és vágjunk ki belőle egy 2x2 cm-es darabot. Ezt tekerjük fel egy tűre, majd húzzuk ki a tűt. Szedjünk egy fa ágacskát, metsszük be az oldalán, és helyezzük bele a réz csövecskénket. Cérnával vagy fém dróttal rögzítsük. Készen is van az írókánk!
4. Olvasszunk fel egy fehér gyertyát, mártsuk bele az íróka csövecskéjét, és kezdődhet az alkotás! Ha nem lelkünk kivetüléseivel szeretnénk a tojás díszíteni, akkor rárajzolhatunk hagyományos mintákat is. ITT találunk gyimesi példákat, amik alapján biztosan szép tojásokat tudunk készíteni.
5. Ha kész az alkotói folyamat, tegyük be óvatosan a hideg festéklébe, amíg kellően nem fogja be a festék.
6. Vegyük ki, és meleg ronggyal töröljük le a viaszt, majd töröljük szárazra, és olajjal, zsiradékkal fényesítsük, és papírtörlővel törölgessük le róla a felesleget.
KÉSZ A TOJÁSUNK!
