Első grafikusunk Perneczki Dorottya, akinek a madárgrafikái elrabolták a szívünket. Ugyanolyan örömmel és hosszasan nézegetjük a bilétákon miniatürben, mint a pólókon nagyban, és komolyan nem tudunk betelni vele. Dorka negyedik, legkisebb gyerek egy Nagykovácsiban élő famíliában, ami –tapasztalt harmadik, legkisebb gyerekként méltán állíthatom-, szerencsés családi pozíció egy vidám és sokszínű élethez, hisz a legkisebb gyereket mindenki szereti, ami pedig önbizalmat és bátorságot ad. Így Dorka először Sopronig merészkedett, ahol is a Nyugat-Magyarorszagi Egyetem Alkalmazott Müvészeti Intézményébe (AMI) tervezőgrafika szakon tanul, de onnan egy nagyot lépve éppen Bécsben tölti szakmai gyakorlatát ösztöndíjasként egy stúdióban. Ahhoz, hogy valakiből ilyen baromfiak, baglyok és űrcicák jöjjenek ki, azért kell némi nem mindennapi impulzus, mint például az, hogy gomba legyen a jele az óvodában, illetve egy kósza lábtörés kislány korban, és ennek következtében némi szomorú ábrázattal kieszközölt vígasz kismacska, és persze a szülői odafigyelés a téren is, hogy ha jól rajzol a gyerek, beadják a Budai Rajziskolába, ahol rájön, hogy a szakma és a hobbi lehet rokon értelmű szó is akár. Éljen Dorka és éljenek a tyúkok! (Reméljük az űrcica nem a baromfiudvarban fog földreszállni, hogy tragikus véget vessen ennek a szép történetnek, amiben egyelőre mindenki boldognak tűnik.)
Dorka egyéb munkái itt: www.behance.net/dorkaperneczki